Mikor is volt ez pontosan...hát, nem voltam túl józan bevallom becsülettel, de azért a lényeg bennem maradt. Ez is egy olyan érdekes jelenség, mert mennyit is kéne inni ahhoz, hogy ne emlékezz semmire?? Na, ezt talán mindenki döntse el maga, én csak mérsékelten vagyok alkoholista.
Szép, nyári este volt. Még tartott a suli ,de igazából már nem érdekelt minket. Colos barátommal( akit már volt szerencsém bemutatni korábbi "műveimben") azt vettük fontolóra, hogy itt lenne az ideje, egy amolyan görbe estének. Igaz, nem mint ha oltani akarnám becses önmagunkat, de hát mi azért görbe este címszó alatt nem az olyan igazi görbe estét értjük, mint amikor bulizás veszi kezdetét végtelen határokkal....inkább csak könnyed alkoholfogyasztás némi füves háttérrel.
A FŰ. Hát én komolyan nem tudom. Oké, nem azt mondom, hogy egy mélységesen egészséges "szokás", mert hát legyünk reálisak, oly sok rossz dolog van, mit használunk, persze vannak "pusztítási" különbségek, azért most inkább, adózva e jó időtöltést szerető haverjaimnak, mellette szólok. Gondoljunk csak bele, na én, mint kivűlálló probálkozok, de ugye fogunk olyan papírfélét, aztán bele tesszük e nemesi anyagot, majd szépen betekergetjük, és, mint aki jól végezte dolgát, elszívogatjuk. Munka után édes a pihenés, tartja a mondás, de feltehetjük nyugodtan magunknak a kérdést...Jó ez a pihenés? Megéri-e a mi drága és tiszteletben tartott pihenésünk, hogy egy úgynevezett "flash feeling" féle magaslatokig emelt csúcsra törjünk vele? Na, itt a dilemma. Az emberi pusztítás, igazából olyan, mint a tüsszentés, a köhögés, vagy a vizelet ürítés, az élethez tartozik.
A "görbe este színhelyéül nem is tudtunk jobb helyet elképzelni, mint a Tó. Hát igen, ingyen van, szabad levegő, enyhe halszag, igy szép az élet. A szokásokat nem megtörve, a közeli boltban felraktároztunk szeszből és dohányból ,majd megkezdtük a köröket. Elég sokat tettünk meg, bár mellettünk szóljon, hogy akkor még hamarabb sötétedett, így nehezen láttuk az arcokat. Azért nem kellett hiába mozogni, mert lassan, de biztosan ismerősökre találtunk. Pontosabban Colos ismerőseire, noha ugyanabba az iskolába járnak mint mi, én nem ismertem őket. Négy, esetleg öten lehettek, bevallom becsülettel nem emlékszem(pedig akor még józan voltam), igaz, egyszerre két üveg sör volt nyitva a kezemben. Nem láttam pontosan az arcukat, tényleg nagyon sötét volt, épp csak a hold fénye adott némi világítást. Azt rögtön kivettem, hogy mind lányok voltak, és, ez már csak ilyen fiús megfigyelés, nagyon szemrevalóak. Drága barátom beszélgetni kezdett velük, én pedig a tó melletti korlátnak támaszkodva csöndesen fogyasztottam a közkedvelt folyékony kenyeret. Nem mintha nem vágytam volna a társaságukra, de hát gondoltam elöbb a szomjoltás, aztán a szorakozás. Ahogy ott áldogálok egymagamban, észlelem, hogy az egyik lány közeledik felém. Gondoltam beszélgetni akar velem, hát hajrá. Először megkérdezte, hogy hívnak, hova járok suliba...tudjátok ezek a sablonos kérdések. Rögtön vágtam, hogy valami másról van itt szó, nem tudtam miről hát nem szakítottam félbe "komoly" kommunikációnkat. De lehet, hogy jobb lett volna.
Ez a drága teremtés, a holdfényben állva, előre hajolva, hogy megvillantsa kicsit sem rossz kebleit, és szemeimet "kiszúrja vele", megkérdezte, hogy nem kinálnám e meg a sörömből. Tudom, a válasz egyszerű, két üveg van nálam, miért ne??De nem, áhhh nem. Nem vagyok önző ember, de a sörömből sosem adok senkinek, ez nálam ilyen ősszabály féleség. Meg hát, egy olyan csajnak, akiről lesűl, hogy azt hiszi, hogy egy cicivillantással vagy egy miniszoknyával bármit elérhet, nos, olyannak, meg duplán nem adok. Hozzá kell tennem, jó volt látni azt a megszeppent arcot, amit vágott. Mint egy tigris, aki azt hiszi hogy elejtette zsákmányát, és már épp falatozni készül, de még mielött belekostolhatna a friss ebédjébe, jön egy vadász, és szétlövi az agyát...vagy egy orbitális kígyó hamm bekapja, az még poén is lenne(na nem vagyok állatkinzó). Becsületére válljon, nem adta fel könnyen, probálkozott még hízelgéssel, meg hogy, majd máskor még úgy is találkozunk, de én azért szép szóval közöltem, hogy ez esélytelen. Hm, lehet, hogy kicsit udvariatlan voltam, de nemes ügy érdekében tettem.
Colos meg én ezekután úgy döntöttünk, mára elég a "vad" bulizásból, irány a fekvő helyzet. Ahogy mentünk a buszmegállóhoz, egy vidám és enyhén ittas kis csapat jött velünk szembe, egy fura dalt énekeltek kicsit hamisan, a szöveg nem igazán maradt meg, inkább csak a refrén: nem mind arany, ami fénylik a sötétben. Nem volt valami jó szám, de akkor ott elmosolyodtam ezt hallva.
