Oh, nem, ez nem egy rémtörténet, melyben feltünik egy jó képességű torzpofa, aki lassacskán kinyír mindenkit, de persze mindig akad egy, aki odavág neki, az pedig, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, megdöglik...hát nem, de ötletnek nem rossz.

Mivel jó magam is azok közé tartozom, kik a fővárosban tengetik napjaik, és csodálkozva nézik ,hogy milyen "fejletten" szép hely ez a BUDAPEST, így jó magam sem tudok ellenállni, hogy megismerjem e sziti nagy volnalakban nyujtott szorakozási lehetőségeit.

Szóval egyik este, mivel a nap már reggeltől szarul telt, és a "nyugtával dicsérd a napot" elvet követve az ember gyakorlatilag csak jól járhat, egy jó barátommal együtt(aki mellesleg Colos becenévre hallgat, de róla majd késöbb), nyakunkba véve a bulizással járó lelkiismeretes felelösséget, elindultunk ottthonról. Nem árt tudni, hogy jó magam aktív alkoholistának vagyok mondható, mig Colos barátom inkább aktív füvesnek. Lehetne vitatkozni, hogy melyik az egészségesebb, de ilyenre kár betűt feleslegesen pötyögtetni. Mivel ő szívni akart, én pedig inni, olyan helyet probáltunk keresni ,ahol ezek együttesen megvalosíthatók. Na már most, ekkor jött az isteni szikra...a Tó. Na jó, ezzel talán semmitsem mondtam, mert nem mindenkinek ugyanaz jut erről az eszébe, de ez nem is porbléma, mert nem vagyunk egyformák, de ha esetleg mégis értenéd, akkor legyen egy szép napod. Szóval a Tó ideális hely volt ezekre a dolgokra, és mivel tudtuk hogy jó társaság is jellemzi, nem volt kérdés, hogy hova is visz majd az utunk.

Drága barátom, Colos. Nem is tudom,hogy jellemezzem én őt. Egy abszolút kimagasló egyéniség(nem csak alkatilag). Jó tanuló, kiváló sportoló és kiemelkedő haver. Persze,  ahogy ez a mi korosztályunkkal lenni szokott, ő is rajong a gyengébbik nemért, udvarol nekik, probálja elcsábítani őket szemetszúróan fehér mosolyával, mindeközben természetesen nem arra gondol, hogy majdan kialakít velük egy érzelmekben gazdag kapcsolatot, inkább csak arra az egyszerű, ámde annál célra vezetőbb "párosodási szertartásra". Hát nem meglepő?

Ahogy már említettem, a Tó nemcsak a kötetlenségéről, hanem a társadalmi életéről is híres. Miután megérkeztünk, természetesen egy-egy sörrel kezünkben ,melyeket már a tó melletti kis boltban beszereztünk, ahogy ez lenni szokott, tettünk egy kört, hogy lássuk milyen a "mai menü". Nem is kellett sokáig járnunk, mert rögtön szembe találkoztunk egy osztálytársnőnkkel(ja igen, hát Colos az osztálytársam nem utolsó sorban). Én ennek marhára örültem, mert volt nála alkohol, szoval már csak ezért megéri vele kommunikálni, hátha kapok belőle. Barátom sem panaszkodhatott, mivel egy kis dohányt tudott zsebre tenni( mire valók a jó spanok, ha nem arra, hogy lehúzhasd őket). Ami még, és mondhatom leginkább, felkeltette az érdeklődésünket, az a gyönyörű látvány volt, melyet két, hát korukhoz képest "erősen jól fejlett" hölgyek váltottak ki, kik az osztálytársunkkal mulatták az időt.

Ezek azok az igazi "plasztikus leányok". Na jó, ki vagyok én , hogy mások felett itéletet hírdessek, de mégis csak érdekes részei az emberi fajnak. Szerintem tudjátok miről beszélek, ezek a pláza cicák és a ku**ák keverékei, akik már 15 alatt nem szüzek, és esetleg már 17-18 évesen teherbe esnek, bár talán annyi tudásuk, világról való ismeretük csak van, hogy ilyet nem tesznek. Mint már mondtam, én nem értek az ilyen dolgokhoz, nem is értem igazán, hogy működik ez a "felsőbb rendű folyamat", mondjuk jó magam konzervatívnak vagyok kikiáltva, lehetséges, hogy tényleg csak az emberek változnak, és most ez a trendi.

Ahogy ott ülünk a padon e kedves teremtésekkel és beszélgetünk velük, Colos barátom egyre jobban elmerül a bámulásukban, melyet nem is igazán leplez, ezzel kiváltva belőlem egy fejrázással összekapcsolt vigyort. Alapvető tény, hogy az ilyen lányoknak pasik terén eléggé, hát hogy is mondjam, kényes az igényük, úgy is mondhatnám...nagy, és hát a kedves "spanom" nem igazán felel meg az ilyen elvárásoknak(nem mint ha baj lenne) Ahogy kezdett sötétedni, a lányok indulásra készülödtek, egy szorakozóhelyre akartak menni, drága barátom legnagyobb bánatára, de nem hiába hívom kitartónak, elhatározta, hogy követni fogjuk őket, bárhová mennek . Én, hát most mondtam volna az ellenkezőjét, szolidan közöltem vele, hogy ezek a nőszemélyek nem a mi társaságunkra kiváncsiak, úgyhogy inkább ugorjunk be egy közeli kocsmába, és igyunk egy sört.Hallgatott rám? Nem. Mit tehettem, nála volt pénz, nálam nem, de inni akartam ,szóval mentem utána...

Hát igen, a FIÚK. Kritizálhatnám én a másik nemet is, de ennek nem most van itt az ideje. Én elhiszem, hogy senkisem tökéletes, de vannak dolgok amik azért nagyon elszomorítóak, például ez az eset. amikor a hímet csak a préda érdekli, mindent megtesz .hogy megkaparintsa, nem érdeklik az érzelmek, csak a cél lebeg a szeme elött. Miután megszerezte, a jóllakottság érzetével tovább áll, mondván holnap más lesz a zsákmány. Sosem értettem én ezeket a dolgokat, persze, azért ennek is van szépség hibája. Mi van akkor, ha a végén a hímből lesz a vesztes, a préda pedig, érdektelen és szemrebbenés nélküli arcal tovább áll? Érdekes...

A hely, ahova mentünk, szabadtéri volt, dugig emberekkel, és valami ismeretlen rockbanda játszott, hozzá teszem egész jól. Colos vett nekem egy pohárt sört, aztán leültünk a lányok mellé. Alig telhetett el fél óra, mire arra eszméltünk hogy a lányok eltüntek. Barátom csak nézett, és kereste hova is mehettek e "kedves" gyöngyszemek. Nem találta meg őket, szomorú volt. Gondoltam, mára elég volt a partikból, vigasztalásképp odadtam neki a maradék söröm, majd meginvitáltam egy gyorséterembe. Amúgy a Zöld Pardonban voltunk, egyszer azt hallottam ,hogy úgy is hívják: Zöld Takony. Szerintem nincs sok értelme.