Gondolatok az életből....

Nem vagyok egy filozófus fajta, de olykor nekem is támad olyan kedvem, hogy elgondolkodjak, spekuláljak erről a nagyszerű, de ugyanakkor egy érdekesen megmagyarázhatatlan jelenségről, melyet életnek hívnak. Időpocsékolásnak tűnhet, mert ez nem egy életbevágó talány, nem egy…

Mikor is volt ez pontosan...hát, nem voltam túl józan bevallom becsülettel, de azért a lényeg bennem maradt. Ez is egy olyan érdekes jelenség, mert mennyit is kéne inni ahhoz, hogy ne emlékezz semmire?? Na, ezt talán mindenki döntse el maga, én csak mérsékelten vagyok…

Hát igen. Ez a nap is eljött végre. Megint eltelt egy kis idő, és megint itt vagyunk. Itt vagyunk a végén, és egyben az elején valaminek. Az elején valaminek, amiről tudjuk, hogy elöbb vagy utóbb véget ér, de jó lesz. Jó lesz, mert inkább szabadság jellemzi, mint fogság.…

Oh, nem, ez nem egy rémtörténet, melyben feltünik egy jó képességű torzpofa, aki lassacskán kinyír mindenkit, de persze mindig akad egy, aki odavág neki, az pedig, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, megdöglik...hát nem, de ötletnek nem rossz.Mivel jó magam is azok közé…